Testvérek személyes benyomásai az Úton vagyunk - szinodalitás témájával foglalkozó konferenciáról
2025.10.27.
2025. október 3-án Úton vagyunk címmel konferenciát szerveztek a jezsuiták Párbeszéd Házában, melyen négyen vettünk részt. Személyes benyomásaink a napról:
Gergely Katalin:
Fontos számomra a legutóbbi szinódus témája, a szinodalitás, az „együtt haladás” - nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is. A konferencia előadói és a kerekasztal beszélgetések résztvevői megosztották tapasztalataikat – jó gyakorlatokat és megvalósulásra váró vágyakat egyaránt. Ezekből feljegyeztem magamnak azokat a mondatokat, melyek érintettek, melyekről úgy éreztem, hogy aktuálisak a személyes és közösségi életünkben. A jegyzeteimből osztok meg fontosnak tartott gondolatokat az elhangzottak sorrendjében, de az előadók megnevezése nélkül. Hivatalos program és összefoglaló a jezsuita honlapon olvasható.
A szinódus 3 kulcsszava: - kommunió, részvétel, küldetés /misszió.
A szinodalitás egy hosszú út a reményben... Mindenhol helyi szinten kezdődik - adaptálni kell azt, amiről a római szinóduson szó volt.
A kapcsolatok, kapcsolódás, közösségépítés fontossága!
A szinodalitás a megtérésről, a kapcsolatok átalakításáról szól. Az előítéleteink akadályozzák, gátolják a kapcsolódást.
Hozzászoktunk bizonyos eljárásmódokhoz… A szinodalitás meghívás arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból… Mi sokszor inkább arra várunk, hogy az emberek eljöjjenek hozzánk, de nekünk kell lépnünk feléjük... Megtérésre, kultúraváltásra van szükség…
Empátia nélkül a szinodalitás nem életképes. Az empátia kiüresedés, valódi kapcsolat létesítése a másikkal…, ilyenkor létrejön egy bizalmi szint. Szükséges meghallgatni a másikat, és megtanulni megkülönböztetni... Az empátia kiüresedés, a kereszt szeretete…
Az Egyházban is fontos az empatikus szeretet, így jön létre az összetartás, odatartozás érzése.
A hierarchia tisztelete a szinodalitásban is ott van.
A szinodalitás a közösség érdekét szolgálja, nem az egyéni érdekeket, nem a saját vágyaink követése. Nem is demokrácia, amiben mindenki a saját pártjáért korteskedik…
Hogyan lehet előmozdítani a szinodalitást?
Fontos az őszinte meghallgatás és a valódi párbeszéd leckéje...
A megkülönböztetés és odafigyelés fontossága
A zsinat az egyház útja lett a kirekesztettek felé... Odamenni, meghallgatni...
Visszamenni a gyökerekhez - teret adni a szegényeknek, felismerni a szükségleteket, segíteni őket, biztosítani a meghallgatást. Fontos a szinodális konzultáció velük. Amikor megérzik, hogy valóban meghallgatjuk, értékeljük, megbecsüljük őket, akkor megváltozik a kapcsolat dinamikája...
Része vagyok-e az Egyház életének? Hogyan?
A megtérés útja - saját magunk megtérése..., a Lélekkel való társalgás útja... Így jobban meghalljuk a Szentlélek hangját, és általa betöltjük a hivatásunkat...
Ferenc pápa kezdeményezte a szinodális utat, Leó pápa folytatja... DE nem Rómából indul a szinodalitás, hanem a saját közösségből... Közösségként, helyi egyházként kell cselekednünk.
Így lehetünk a remény hangjai, cselekvői...
A jelen valósága - szinodalitás kontra digitális "bezárkózás" és zárt gondolkodás
"Hitben való élet-élmény" megtapasztalása - vállalni és másokkal is megosztani saját hitünket!
Megtalálni azt a belső megújulást, ami hitelessé tesz bennünket! Miben kell a megújulás?
A hitünket együtt megélni… Hogyan segít ebben az egyház? Az egyház mi vagyunk!!!
Egy Atyánk van , egy család vagyunk! Nem külön egyház vagyunk az Egyházban!
A „mi-tudat” fontossága – kisebb közösségként is része vagyunk az Egyháznak.
Honnan indult, mit jelent a szinodális egyház? - történeti dimenzió: első apostoli zsinat
Fontos meghallgatni a híveket a tanbeli kérdésekben... - fontos a hívek hitérzéke.
Két dimenzió figyelembevétele:
Horizontális dimenzió: - a helyi egyház és a központi egyház közötti viszony, valamint az egyházi hierarchia és a hívek kapcsolata
Vertikális dimenzió: - Isten igazságának teljessége imádságban - az imádás lelkületével…
Legyünk misszionárius egyház! – kérte Leó pápa
Miként? – nyitottan, meghallgatva másokat, szerető figyelemmel, megértéssel…
A szinodalitás gyakorlása kifelé nyitást feltételez. Ez a misszió feltétele…
DE nemcsak a „kilépés” fontos, hanem alkalmanként a „visszafordulás” is, amikor beállunk abba a körbe, akikkel együtt vagyunk – közös reflexió, együttlét…
A TERMÉKENY FESZÜLTSÉGEK, az egymást kiegészítő, feszültségben lévő entitások, dolgok előreviszik az életet. Pl. - hierarchia és laikusok egymás mellett…
A „harci helyzetek”, a pólusok elbillenése, az ellenállások félreviszik, tönkreteszik az életet…
Ferenc pápa bátor fellépése termékeny provokáció - mindenkit átölelő magatartása, közelsége, kapcsolódásai, ölelései… Assisi Szent Ferenchez hasonlóan felkavarta az egyházi közeget a tespedésben...
Generációk közötti kapcsolódás keresése...
Az úton levésben sok minden ott van..., ez a valóságunk... Mi a közös irány?
A fiatalok számára a ’80-as/90-es évek egyházi lendülete ma is példaértékű. Ez alábbhagyott…, de most vágyunk újra lendületbe jönni...
Az európai katolikus fiatalok megújulása zajlik... A fellángolás radikalitásba is fordulhat, de a a követendő út a békés szinodalitás...
A szinodalitás az egyházi kommunió megvalósulása… Az ima fontossága!
Lélekre nyitottan… A Szentlélek ott fúj, ahol akar, ahol nem is számítunk rá...
Mi az értéke a szinodalitásnak? Vita van róla még a püspökök között is...
Mi a periféria az Egyházban, a társadalomban? szegények, sérült emberek, kiszolgáltatottak…
DE alkalmanként mindannyian kerülhetünk nehéz helyzetbe, amikor elesettek vagyunk..., akár a mellettem lévő ember is lehet a „periféria”…
MEGHÍVÁS: - Mit kell nekem személyesen tennem? Mi az én dolgom – itt és most?
Kevéssé foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Jól elvagyunk a zárt köreinkben, a lelki wellness állapotában..., pedig mindannyiunknak van személyes felelőssége a periférián lévőkért.
Jancsó Brigi:
A konferencia előadásait, különösen a gyakorlati tapasztalatok megosztását, várakozással hallgattam. Árnyalódott a kép bennem a szinodalitás fogalmával és tartalmával kapcsolatban. Egy „félreeső” kisvárosi plébániai közösség egykori tagjaként tudtam azonosulni a periféria / peremterület kihívásaival. Felidézetem magamban a szinodális megközelítések első, óvatos próbálkozásait, aminek a plébániai közösségi élet megújítása volt a célja.
Az előadók többször hangsúlyozták, hogy a szinodális út a kilépés, a meghallgatás, a megértésre törekvés és a közösségi megkülönböztetés talaján bontakozhat ki, tulajdonképpen az egyház megújulásának lehetősége. Ez az út kultúránként, közösségenként mást jelent, legyen az a gyakorlatban például egy közös szentségimádás vagy egy kávéházi beszélgetés. Mindig a saját közeg lehetőségeit, körülményeit figyelembe véve érdemes együtt gondolkodni és empatikus párbeszédben lenni, keresni az újabb lehetőségeket, különösen a hiányterületekre fókuszáltan. A közös gondolkodás és a megosztás során nem szabad félnünk az eltérő nézetek okozta feszültségektől, hiszen, ha ezeket nem támadásként vesszük, akkor termékennyé tudnak válni. Ha megtanuljuk közel engedni a „mást”, a változást ösztönző provokatív megnyilvánulásokat, azok az egység erősödését szolgálhatják, elvezetnek a közös nevezőig. Egy példa erre Assisi Szent Ferenc, aki megújító törekvéseivel és lelkiségével már önmagában is provokatívnak számított a saját korában, és változásokat hozott az egyházi és szerzetesi gondolkodásba.
Hallhattunk konkrét példákat arra, hogy a ’Beszélgetés a Lélekben’ módszer segítségével, - melyet Ferenc pápa inspirált - milyen biztató lépéseket lehet tenni az egyházközségi pasztorális kommunikáció és munkavégzés terén, vagy akár a közösségi lelkiség megélésében. A kerekasztal beszélgetésekben arról is szó volt, hogy miért nehéz hazánkban a szinodális útra lépni, illetve mely területeken szorulna gondolkodás- és mentalitásváltásra egyházunk.
A konferencia után néhány nappal részt vehettem Rómában a Jubileumi Szentév szerzetesi zarándoklatán megszervezett egyik szinodális műhelyen, melyen a remény témáját jártuk körül a ’Lélekben beszélgetés’ megközelítésével. Az előre megfogalmazott kérdések nyomán belső tapasztalataink megosztására csendben készültünk, a Lélek vezetését kérve. Ezután egymás meghallgatása után reflektálhattunk, vagyis megfogalmaztuk, hogy mi rezonált bennünk, amikor a másik megosztását hallgattuk. Számomra meglepő volt és nagy örömet okozott, hogy a beszélgetés végére a különböző személyes benyomások és mély lelki tapasztalatok egy előre kiszámíthatatlan íven jutottak el valamiféle megismételhetetlen egységre, amiből mindannyian magunkkal vihettük a csend-érlelte gondolatokat.
Hirling Bea:
A konferencia délutáni kerekasztal beszélgetéseit hallgatva három fogalom maradt meg bennem útravalóként, melyek a szinódusi út gyakorlati megvalósításának elengedhetetlen feltételeiként hangzottak el. Ezek egyike a mentális jóllét, amely kulcsa a párbeszéd kialakulásának, valamint a változás és megújulás szárba szökkenésének. Következő lépésben az egészséges kapcsolódás képességéről folyt a beszélgetés, amely szorosan kapcsolódik András Attila SJ provinciális köszöntő beszédében mondottakhoz, melyben a szinódusi útról úgy fogalmazott, hogy “Nem bezárkózik, hanem odafordul másokhoz. Meghallgatással kezdődik, azzal, hogy teret engedünk a másik tapasztalatának, azokénak, akiknek a hangja könnyen elveszik, legyenek szegények, fiatalok, csalódottak, keresők, peremen lévők.” És végül mindezekből adódóan a szinódusi út saját egyházképünk átformálására, vagyis felelősségvállalásra hív. A Ferenc pápa által elindított és Leó pápa által folytatott szinódusi út, – amely sokunkban leginkább ellenállást, közömbösséget vagy félelmet vált ki –, így válhat egyszerre egyéni és közösségi megújulási folyamattá.
Kurczina Teréz:
A konferencia délelőtti előadásain vettem részt. Megerősödött bennem, hogy bár 100 évvel ezelőtt nem használták még a szinodális kifejezést, de alapítónk, P. Bíró Ferenc SJ minden bizonnyal rendelkezett ezzel a lelkülettel, hiszen azzal a céllal küldött bennünket az élet minden területén lévő, és főként a bármilyen formában peremre szorult emberek közé, hogy őket megszólítva közelebb kerüljenek Istenhez és az Egyházhoz.